Ekkor azonban az állam már biztosította a tanulóknak a teljes felszerelést (mindenki kapott két öltönyt, füzetet, könyvet), s az egyenruha viselése kötelező volt ünnepélyes alkalommal. Az iskola környéke is elmaradott volt, betonutak nem voltak, az iskola előtti téren hatalmas gödrök és sár volt.

Az 1953 – 1954-es tanévben a tanulók létszáma 120 főt tett ki, s mivel alacsony volt az elméleti képzés színvonala az osztályátlagok is rendkívül magasak voltak. Ekkoriban már túljelentkezés volt az iskolába, így lehetett válogatni is a jelentkezők közül. A következő tanév folyamán 44 tanuló iratkozott be az iskolába, két harmaduk jó, jeles, kitűnő eredménnyel érkezett az általános iskolából, így nekik nagy erőkifejtést nem jelentett a viszonylag alacsony tantervi követelmény-rendszer. Ehhez járult még, hogy a tantárgyak száma is kevés volt, a géplakatosok például csak hat tantárgyat tanultak, de valamennyit főállású tanár tanította már.

A fentebb leírtak igazolására – miszerint ezen időszakban nagyon jó tanulmányi eredmények születtek – elmondható, hogy ebben a villanyszerelő osztályban 3,0 egészes átlag alatt nem volt tanuló, illetve a legjobb tanuló tanulmányi átlaga 4,8.

1954-ben a Munkaerő Tartalékok Hivatala meg akarta szüntetni az iskolát, mivel a tanulólétszámot kevésnek, az épületet pedig kicsinek találta. Megindult a harc az iskola fennmaradásáért, mivel Ajkán mindenki tudta, hogy a szakmunkásképzésre feltétlen szükség van. Az iskola vezetőségének javaslatára a kisiparosok, vállalatok felemelték a tanulólétszámot, s ez az intézmény fenn-maradását eredményezte.

Sztálin 1953-as halála után a magyar belpolitikai helyzet is jelentős változásokon ment keresztül (Rákosi leváltása és Nagy Imre kormányfői kinevezése). Az új kormányprogram csökkentette a nehézipari beruházások mértékét és előirányozta a könnyűipar fejlesztését. Ez az intézkedés természetesen a szakmunkás­képzésben is éreztette hatását. A szakmát tanulni vágyó fiatalok többségét a könnyűipar különböző ágai felé irányították inkább. Csökkent az állami ellátás is ebben az időszakban. A két öltöny ruhát továbbra is megkapták a tanulók, de a többi juttatás elmaradt. Az intézkedést indokolta az ország nehéz anyagi helyzete, valamint az is, hogy javult a szülők anyagi helyzete is.

Egy 1955-ből fennmaradt osztályfőnöki levél felhívja a szülők figyelmét arra, hogy azon tanulókat, akiknek elméleti tárgyakból 3-as érdemjegynél rosszabb osztályzata van, valamint akiknek a magatartása rossz hatással van a közösségre el kell távolítani az iskolából. Az osztályfőnök kéri a szülőt, hogy beszélje át a gyermekével ezt a kérdést és ösztökélje a jobb eredményre, a kötelező egyenruha viseletre továbbá a füzetek helyes vezetésére. Ebből az időszakból találtam olyan feljegyzéseket illetve felajánlásokat is, ahol a tanulók leírták, hogy mely tantárgyakból mennyivel fogják javítani érdemjegyeiket és e cél elérése érdekében párosversenyre hívtak ki más tanulókat.

1955-ben visszaállították a hároméves szakmunkásképzést, beismerve, hogy a kétéves képzés ideje alatt nem lehetett az elméleti és a gyakorlati anyagrészt elsajátítani. Ehhez hozzájárult az is, hogy az üzemek egyre elégedetlenebbek voltak a kezdő szakmunkások gyakorlati felkészítésével és sürgették a képzések hatékonyabbá tételét. A képzési idő felemelésével párhuzamosan megváltozott a képzési struktúra is. A hároméves szakmunkásképzés bevezetésével az első és másodéven a diákok két nap elméleti és négy nap gyakorlati képzést kaptak, míg harmadéven egy nap elméleti és öt nap gyakorlati képzést biztosított az iskola. A tanulóidő emelése azt jelentette, hogy növekedett az osztályok és az egy szakmához tartozó tanulók száma.