Iskolánkban 1970-ig nagyon sokféle szakma – mintegy 18 – 20 – oktatása folyt, amely megnehezítette az elméleti és a gyakorlati oktatást egyaránt. A szakmatisztítás keretében 1970-től fokozatosan leadott szakmákat az intézet a környék szakmunkásképzőinek, s nálunk csak a fémipari és az üvegcsiszoló képzés maradt meg.

A tagozatos oktatás következménye volt az elméleti órák számának növekedése, ennek megfelelő ellátása viszont képzett pedagógusokat igényelt. Iskolánk nagyon kedvező helyzetben volt ezen a téren, hiszen 1975-ben 10 egyetemi és 7 főiskolai végzettségű tanár tanított. A kitűnő szakembergárdának meg is lett az eredménye a szakmai erőmegmérettetéseken. A szaktárgyi versenyeken sorozatban értek el diákjaink jó eredményeket (több 1. – 3. helyezés), s minden évben képviselték tanulóink az iskolát az országos döntőkön is. Az 1979-ben végzett 3.C üvegcsiszoló osztályból például három tanuló is olyan eredményt ért el, mely szakmunkásvizsga letételével ért fel.

Az iskola életében újabb fordulópont következett be 1978-tól, amikor kezdetét vette a szakközépiskolai képzés. Az oktatás két tanulócsoportban és szakmában (géplakatos és szerszámkészítő) indult meg. Az új képzési forma bevezetésével megváltozott intézményünk elnevezése is: „Ipari Szakközépiskola és 300. sz. Szakmunkásképző Iskola”. A szakközépiskolai képzés bevezetése természetesen magasabb igényeket követelt az iskolától. A szakmai képzés esetében szükségessé vált megfelelő szakmai gyakorlóhelyek kialakítása. Az iskola a Bródy Imre Gimnázium és Gépészeti Szakközépiskolától két kisméretű helyiséget kapott tanműhely céljára. A két helyiségből alakítottak ki egy megfelelő méretű tanműhelyt.

A szakközépiskolai elméleti oktatás eredményességét természetesen ekkor is meghatározta, hogy a tanulók nagyon sokféle általános iskolából kerültek intézményünkbe. Első évfolyamon három olyan tantárgyat tanultak a diákok, amelyekkel még általános iskolában nem találkoztak (munkavédelem, anyag – gyártásismeret, szakrajz).

Az új képzési forma bevezetéséről – az igazgatónő által – írt beszámolóból az is kitűnik, hogy a legnagyobb problémát a vállalatok „ellenérzése” jelentette a szakközépiskolai képzéssel kapcsolatban. Nem érezték ugyanis jövőjét az ilyen fajta szakemberképzésnek. A nehézségek ellenére első érettségizett tanulóink – sikeres vizsgákkal a hátuk mögött – 1982-ben kerültek ki iskolánkból.