A hatvanas évek osztálynaplóit lapozgatva kitűnik, hogy az osztályokban ekkor osztálybizalmit, kulturális bizalmit, sportbizalmit és KISZ- bizalmit választottak. Érdekes gondolat a korabeli dokumentumok alapján egy osztályfőnöki óra felelevenítése is. Az 1959 – 1960-as tanévben például a harmadévesek egyik témája volt a világ dolgozóinak összefogását elemezni. Meg kellett értetni a tanulókkal a nemzetközi munkásosztály összefogásának jelentőségét. Ez bizony 1956 után az osztályfőnököt is nehéz helyzet elé állíthatta.

A hatvanas évek első felének osztály­főnöki munkaközössége a tanulóifjúság nevelé­sével kapcsolatban célként jelölte meg, a diákok szocialista szellemű, általános műveltséggel rendelkező, udvarias ifjúmunkássá nevelését.

Az egész oktatás, s ezen belül a szakmunkásképzés fejlődését igyekezett elősegíteni az 1961. évi III. sz. törvény, mely a szakmunkásképzés korszerűsítését tartotta szem előtt. Kimondta, hogy a képzés fő célja, hogy szakmunkás képesítést nyújtson, elmélyítse az általános iskolában szerzett alapműveltséget, valamint a tanuló előkészítése a termelőmunkában való részvételre. A tanulmányi időt továbbra is három évben határozta meg, s a tanterveknél a tanulók életkori sajátosságainak figyelembevételét írta elő. Szorgalmazta, hogy az iskolák kapcsolata váljon szorosabbá a „valós élettel”, a gyakorlattal, a termeléssel.

A törvény igényeinek eleget téve, iskolánkban a szaktanárok rendszeresen látogatták tanulóikat az üzemekben, hogy lássák, milyen jellegű eredményre képesek a termelésben, hogyan alkalmazzák elméleti ismereteiket a gyakorlatban. Iskolánkban a hivatásukat szerető pedagógusok és a felelősséggel tanuló fiatalok közös erőfeszítésének eredményeképpen a szerény iskolai körülmények és felszerelések ellenére is jelentős eredmények születtek. A hatvanas években, több szakmában is diákjaink az országos Szakma Kiváló Tanulója versenyen remek eredményükkel szakmunkás-bizonyítványt szereztek.

Nem véletlen tehát, hogy, intézetünk későbbi oktatói is a hatvanas évek tanulóiból kerültek ki. A vezetőség szívesen alkalmazta őket, mert személyük biztosíték volt a jó munkára és ismerték az iskola szokásait, hagyományait.

Az 1962-ben a nagyobb szakmai műveltséggel rendelkező villamos szakember – igény kielégítése érdekében az érettségizettek részére is indult két éves képzés villanyszerelő szakmában. Szintén változás, hogy 1963-ban határozat született arról, hogy meg kell könnyíteni a fiatal szakmunkások középiskolai továbbtanulását. Ennek érdekében a képzést úgy kellett kialakítani, hogy a szakmunkások két éves esti vagy levelező tagozaton történő tanulás után szakközépiskolai érettségi bizonyítványt kaphassanak.

Ebben az időszakban vette kezdetét a B‑tagozatos (emelt szintű) képzés, melynek feladata a szakmunkástanulók továbbtanulási lehetőségének megteremtése illetve az elméletigényesebb szakmákban biztosítani az utánpótlást. 1969-ig azonban semmilyen rendelkezés nem írta elő, hogy mely szakmákban kell emeltszintű képzést indítani, ezt az iskolák tárgyi feltételei alapján maguk dönthették el. Iskolánkban csak egy osztályban, a géplakatos szakmában volt B‑tagozatos oktatás, 1970-ben lett ez általános.