Iskolánk története
Iskolatörténet - Oldal 7
Tartalomjegyzék |
---|
Iskolatörténet |
2. oldal |
3. oldal |
4. oldal |
5. oldal |
6. oldal |
7. oldal |
8. oldal |
9. oldal |
10. oldal |
11. oldal |
12. oldal |
13. oldal |
14. oldal |
15. oldal |
16. oldal |
17. oldal |
Minden oldal |
Újabb változás következett be 1956-ban, mikor is a Munkaerő Tartalékok Hivatala megszűnt, helyét a szakmunkásképzés irányításában a Munkaügyi Minisztérium Szakoktatási Főosztálya vette át.
1956-ban a Duna áradásakor iskolánkból kb. 35 tanuló ment segíteni a bajba jutott embereken Kiss Károly és Zsigmond Sándor vezetésével, mely tettükért később díszoklevélben részesültek.
Ugyanezen év nyarán elkezdődött az iskola bővítése, melyben tanulók, tanárok egyaránt részt vettek. Két tanterem épült, bevezették a vizet, az udvaron faház, mellékhelyiség épült, a testnevelési órák hatékonyságának emelésére korlátot, nyújtót állítottak fel.
Az 1956-os forradalom eseményei miatt október 25-től december 6-ig a tanítás szünetelt az iskolában. Amikor megkezdődött a tanítás az iskolába öt első, öt második és három harmadik osztály járt és 18 szakmában folyt a képzés. Természetesen mivel sokféle szakmát képeztek az iskolába, így az osztályok is vegyes összetételűek voltak. A II.e osztályban például szabó, kőműves, asztalos, női fodrász, férfi fodrász szakmák tanulói is megtalálhatóak voltak.
1959-ben az Elnöki Tanács 14/1959 sz. határozata alapján Ajka város lett, mely a további fejlődés lehetőségét biztosította a településnek. A következő évtől Heinrich Rezső lett az iskola igazgatója, aki Ipolyi Sándort váltotta a poszton.
Az 1960 – 1961-es tanévben az iskola 418 tanulóval működött és már voltak érettségizett tanulók is a hőtechnikai műszerész szakmában. A pedagógusok szakmai képzettsége is emelkedett a korábbi évekhez képest. Hét főállású pedagógusból már ötnek volt egyetemi végzettsége (Gáspár János – magyar nyelv és irodalom, Szlotta Károly – történelem, Simon Gyula – testnevelés, Pintér Zoltán – matematika, Lőrinczky Lajos – műszaki tanár). A tanulóközösségre jellemző kedvező helyzet továbbra is fennmaradt: jó volt az osztályok közösségi szelleme, munkafegyelme, a gyenge tanulókat korrepetálták, az osztályok tanulmányi eredménye is jónak mondható volt (átlag 3,0 – 3,8). A jó eredmények betudhatók annak, hogy változatlanul kevesebb volt az elméleti anyag, ráadásul a családok anyagi helyzete szempontjából sem volt mindegy mennyi ösztöndíjat kapott a tanuló, s ez tanulásra inspirálta a diákokat. Az eredményesség másik összetevője, hogy az iskolába túljelentkezés volt, s ez megadta a válogatás lehetőségét. Az elméletigényesebb szakmákra például villanyszerelőnek, esztergályosnak, géplakatosnak 4,0 átlagtól lehetett bekerülni az iskolába.