1985-ben újabb profiltisztításon esett át intézményünk, melynek keretében több szakmai képzés került át Ajka–Csingerbe. Új szakmák kipróbálására és bevezetésére is sor került azonban. Elektroműszerész szakmában indult négy éves képzés 1987-ben, majd egy év elteltével ezt váltotta fel az elektronikai – műszerészképzés.

A tanulólétszám évről–évre emelkedő tendenciája rávilágított az iskolai épület bővítésének szükségszerűségére. Ezek a munká­latok, valamint az iskolai épülethez csatlakozó kollégium építése kezdődött meg az 1989–90‑es tanévben. Az iskolai épület kibővült egy rajzteremmel, két nyelvi laborral, egy számítás­technikai teremmel és három szertárral, valamint az iskolai rendezvényeknek helyet biztosító aulával. A leánykollégium építését indokolta, hogy a megnövekedett tanulólétszám következ­tében a város kinőtte a gimnázium alagsorában működő eddigi épületet. Az új kollégiumi épületben a földszinten kapott helyet a könyvtár és a társalgó, az emeleten pedig a tanulók szobái – egy szobában 6 férőhely lett kialakítva – valamint a tanulószobák és a nevelői szoba.

Intézményünk életében újabb jelentős változást jelentett, hogy 1991-ben felvettük Bánki Donát nevét. Új nevünk „Bánki Donát Ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet” lett.

Ugyancsak ezen év során kezdte el működését a Schmidt József volt igazgatóhelyettes javaslatára néhai Szokody Lászlóné igazgatónő segítségével a Bánki Donát Alapítvány. Az alapítvány kuratóriuma évenként egy alkalommal pályázatot ír ki, az érdemes tanulóink részére. A beérkezett pályázatok elbírálása után a pályázati díj ünnepélyes átadására a júniusi Bánki–ünnepségen kerül sor, ahol kiváló pedagógusaink pedig átvehetik a Bánki–emlékplakettet.

Szintén 1991-ben vette kezdetét intézményünkben az öt éves technikusképzés gépgyártás-technológiai és elektronikai technikus szakmákban. A képzést a képző üzemek leépülése és a szakképzésből történő kivonulása tette szükségessé. Magyarországon a rendszerváltozás ugyanis alapjaiban átalakította a szakképzést. A 90-es évek elején a gazdaság részben összeomlott, egyfelől a nagyvállalatok szétestek, másfelől a kis- és középvállalkozások a meglévő anyagi és humán infrastruktúra bázisán formálódtak. A szakképzés, s különösen a szakmunkásképzés üzemi bázisait és felhasználói környezetét elvesztette. Az iskola is ezeket a változásokat szenvedte meg, s ezen okok miatt a gyakorlati oktatást is a tanműhelyben kellett megoldanunk.